1945 tavaszán már minden összeomlóban volt. A front közeledett, Budapest romokban hevert, és úgy tűnt, hogy Magyarország legfontosabb történelmi ereklyéi is elveszhetnek. A Szent Jobb azonban túlélte a háború pusztítását, és néhány hónappal később ismét magyar földre került.
Háború árnyékában
A második világháború utolsó hónapjaiban Magyarország hadszíntérré vált. Budapest ostroma hónapokig tartott, számos település súlyos károkat szenvedett, az állami intézmények működése pedig szinte teljesen megbénult. A háború nemcsak emberéleteket követelt, hanem veszélybe sodorta az ország történelmi örökségét is.
A Szent Jobb – Szent István király mumifikálódott jobb keze – ekkor már évszázadok óta a magyar államiság és a keresztény hagyomány egyik legfontosabb jelképe volt. Őrzői attól tartottak, hogy az ostrom és a megszállás idején az ereklye megsemmisülhet vagy eltűnhet. Ezért úgy döntöttek, hogy biztonságosabb helyre menekítik.
Nem ez volt az első alkalom, hogy a Szent Jobbnak el kellett hagynia hazáját. Az ereklye korábban, 1771. július 21-én is hosszú utat tett meg: Mária Terézia ekkor Raguzából (a mai Dubrovnikból) hozatta vissza Budára.
A Szent Jobb első nagy hazatérésének történetéről korábbi cikkünkben olvashattok részletesebben. A második hazatérés azonban már egy világégés után következett.
Menekítés Ausztriába
1945 tavaszán a Szent Jobbot nyugatra vitték, Ausztria területére. A háború utolsó időszakában több magyar műkincs és történelmi emlék is hasonló sorsra jutott: az elsődleges cél az volt, hogy megóvják őket a front pusztításától és a kiszámíthatatlan háborús viszonyoktól.
A háború befejezése után az ereklye amerikai katonai ellenőrzés alá került. Az amerikaiak felismerték különleges jelentőségét, és gondoskodtak arról, hogy visszakerüljön magyar egyházi őrzőihez.
A második hazatérés
A Szent Jobb mindössze néhány hónapot töltött külföldön. 1945. augusztus 18-án visszakerült Magyarországra. Két nappal később, Szent István ünnepén a hívek már újra tiszteletüket tehették előtte: az ereklye részt vett a háború utáni első Szent Jobb-körmeneten.
A háborúból éppen csak magához térő ország számára ez különleges jelentőségű esemény volt. Magyarország romokban állt, családok százezrei gyászolták elvesztett hozzátartozóikat, mégis akadt egy jelkép, amely ismét elfoglalhatta helyét a nemzet életében.
A Szent Jobb visszatérése azt üzente, hogy a háború pusztítása ellenére is fennmaradt valami abból a történelmi folytonosságból, amely Szent István királyhoz és az államalapítás örökségéhez kapcsolódik.
A csend évei
A hazatérést követően azonban új korszak kezdődött Magyarország történetében. A háború utáni évtizedekben az egyházi élet és a vallási hagyományok nyilvános szerepe jelentősen átalakult, több korábbi ünnepi alkalom pedig háttérbe szorult.
1949-ben véget ért a hagyományos Szent Jobb-körmenetek sora, amelyek korábban augusztus 20-a egyik legfontosabb eseményének számítottak. Maga az ereklye azonban továbbra is Magyarországon maradt: a budapesti Szent István Bazilikában őrizték, még akkor is, ha hosszú időn keresztül nem tölthette be korábbi közösségi szerepét.
Évtizedeken át csendben őrizték, miközben a nyilvános tiszteletadás lehetősége korlátozottabbá vált. A rendszerváltozás idején, 1989-ben indulhatott újra a Szent Jobb-körmenet, amely azóta ismét az augusztus 20-i ünnepségek egyik legfontosabb eseménye.
A Szent Jobb és a koronázási jelképek: külön utakon
A Szent Jobb történetét sokan összekeverik a magyar koronázási jelvények sorsával. Ennek oka, hogy 1945-ben mindkettő a háború következtében került távol Magyarországtól – útjuk azonban hamar különvált.
A Szent Jobb már 1945 augusztusában visszatért Magyarországra. A Szent Korona, a jogar, az országalma és a kard viszont amerikai őrizetbe kerültek, majd az Egyesült Államokba szállították őket. Több mint három évtizedig maradtak külföldön, és csak 1978. január 6-án tértek haza ünnepélyes keretek között.
Ezért alakult ki az a téves emlékezet, hogy a Szent Jobb is ekkor került vissza Magyarországra. Valójában az ereklye már 1945-ben ismét a Szent István-bazilikában volt, míg a koronázási jelképek hazatérésére még hosszú éveket kellett várni.
Egy ereklye, amely túlélte a történelem viharait
A Szent Jobb története jól mutatja, hogy a történelem viharaiban nemcsak emberek, hanem jelképek is hosszú utat járnak be. Háborúk, politikai változások és évtizedes csend után az ereklye ma is ugyanazt jelképezi, mint évszázadokkal ezelőtt: Szent István örökségét és a magyar államiság folytonosságát.
Kapcsolódó írásunk:
1. rész: 1771. július 21. – A Szent Jobb budai hazatérése
(Kiemelt kép: A Szent jobb forrás: Internet)
